Visszatér a Bugatti Veyron: hiperluxus legendák klubja
A Bugatti érzelmekre játszik, méghozzá elképesztő áron. A francia márka nem tömegmodellként, hanem szűk gyűjtői kör számára éleszti fel a Veyron nevet. Ha a források nem tévednek, január 22-én, pontosan húsz évvel az eredeti Veyron bemutatója után leplezik le az új, ultraexkluzív hiperkocsit. Az időzítés szándékos, az üzenet egyértelmű.
A Bugatti tavaly nyáron jelentette be új irányát, a Solitaire programot, amelynek célja, hogy egyedi, egyszeri autókat készítsen azoknak a vevőknek, akiknek a szériagyártás már túl hétköznapi. Az első kísérlet a Brouillard nevű hiperkocsi volt, amelyből mindössze egyetlen példány készült, és azonnal magángyűjteménybe került.
A második Solitaire-projekt már sokkal érzékenyebb területre lép. Bennfentesek szerint a Bugatti egy olyan modellt készít, amely közvetlen tisztelgés a Veyron előtt, az autó előtt, amely újraírta a hiperkocsik szabályait.
A Veyron sosem csak a sebességről szólt. Teljesen új mércét állított fel: ez volt az első sorozatgyártású autó, amely 1000 lóerő fölé ment, és hivatalosan is átlépte a 400 km/órás sebességet. Ennél is fontosabb, hogy a Bugatti képes volt az extrém teljesítményt valódi luxussal ötvözni, kompromisszumok nélkül.
Nem meglepő tehát, hogy a Veyron név lett a Solitaire második fejezetének legerősebb szimbóluma.
Az új, exkluzív hiperkocsi várhatóan a Chiron platformjára épül, akárcsak a Brouillard. Külsőleg azonban tudatosan visszanyúl a Bugatti gyökereihez: a karosszéria az eredeti Veyron 16.4-et idézi, beleértve a legendás piros-fekete fényezést, amely a modell védjegyévé vált.
Műszaki téren a Bugatti mércéjével mérve konzervatív döntés született. A vadonatúj Tourbillon modellel ellentétben itt marad a turbós W16-os motor, a teljesítmény pedig várhatóan 1600 lóerő körül alakul. Az érzelmi történetmesélés tehát nem megy a számok rovására.
A Solitaire részleg évente legfeljebb két ilyen exkluzív modellt tervez készíteni. A tempó szándékos: a Bugatti itt nem a technológiai fejlődés sebességét hajszolja, hanem a kézművességre, a történetmesélésre és a hagyományokra koncentrál.
A Brouillard már megmutatta, hogy a Solitaire nem a technikai forradalomról, hanem az esztétikai és filozófiai szándékról szól. Lényegében egy kupé volt, amely a W16 Mistral műszaki alapjaira épült, a változtatások a dizájnra és a belső térre korlátozódtak.
Ahogy az elektromosítás egyre gyorsul, a luxusmárkák egyre inkább történelmi ikonjaikhoz nyúlnak vissza. A Bugatti üzenete világos: ez nem a jövő tagadása, hanem gondosan megkomponált búcsú a belső égésű motorok aranykorától.
