Lettország áprilistól fékezné az üzemanyagárakat: jöhet a jövedékiadó-csökkentés és a rendkívüli nyereségadó, a cél 1,80 eurós plafon
Riga egyszerre két eszközhöz nyúl. A kormány korlátozott időre csökkentené a benzin és a dízel jövedéki adóját, emellett különadót vetne ki a kiskereskedők rendkívüli nyereségére, hogy elvonja a geopolitikai sokk nyomán keletkező extra árrést. A kabinet 2026. március 17-i egyeztetésén a miniszterek egyértelmű célt jelöltek ki: a kutakon 1,80 euró alatt tartani az árakat, és áprilisig bevezetni az intézkedéseket.
Az időzítés logikus. Az olajpiacok márciusban élesen reagáltak, miután eszkalálódott a közel-keleti háború. A Brent március 12-én 100,46 dolláron, március 17-én 103,42 dolláron zárt hordónként, miközben a Hormuzi-szorosban tapasztalt zavarok életben tartották a félelmet, hogy a kínálati nyomás nem enyhül gyorsan. Egy kicsi, nyitott gazdaság számára ez tipikusan az a külső sokk, amely gyors adópolitikai beavatkozásra készteti a kormányokat.
Lettország helyzete politikailag azért is kényes, mert az állam maga emelte az üzemanyagok jövedéki adóját 2026. január 1-jén. A pénzügyminisztérium adatai szerint a benzin jövedéki adója 1000 literenként 532 euróról 555 euróra, a dízelé 440,5 euróról 467 euróra nőtt. Ez literenként nagyjából 2,3, illetve 2,65 centes emelkedést jelentett, még mielőtt az árazási lánc többi eleme is érvényesítette volna a maga hatását. Az éves infláció februárban 2,3 százalékra lassult, ez azonban még azelőtt volt, hogy a márciusi üzemanyagár-sokk teljesen begyűrűzött volna a fogyasztói árakba. A kormány most saját korábbi adóemelésének egy részét próbálja visszafordítani, mielőtt a szállítási költségek új inflációs hullámot indítanának.
A dízel, nem a benzin a valódi politikai csatatér
Az 1,80 eurós küszöb a gyakorlatban inkább a dízel, mintsem a benzin esetében számít védvonalnak. Az Európai Bizottság heti jelentéséből összeállított adatok szerint március 9-én Lettországban a 95-ös benzin átlagára 1,633 euró volt literenként, a dízelé 1,793 euró. A március 16-i árfigyelés a benzint nagyjából 1,68 euróra, a dízelt körülbelül 1,93 euróra tette. Vagyis a kormány valójában nem a normál benzin árát próbálja megfékezni. A cél az, hogy a dízel ne szaladjon el, mielőtt a drágulás átterjedne a logisztikára, a szolgáltatásokra és végső soron az áruk végső árára.
Gazdasági szempontból a jövedékiadó-csökkentés gyors, de tompa eszköz. Még így is egyszerűbb és olcsóbb, mint egy közvetlen árplafon, ráadásul a költségvetési kiesés egy része az áfán keresztül visszajöhet. Éppen ezért akarja Riga a jövedékiadó-csökkentést egy külön, rendkívüli nyereségadóra épülő képlettel párosítani. A kormány szemmel láthatóan azt gyanítja, hogy a globális áremelkedés nyomása nem minden esetben „tisztán” vagy szimmetrikusan jelent meg a fogyasztóknál a kutakon.
A végrehajtás valódi kockázata is itt van. Ha a képlet nem tesz elég világos különbséget a készletbeszerzési árak, a nagykereskedelmi késleltetések és a kiskereskedő tényleges árrése között, az intézkedés a kisebb piaci szereplőket jobban szoríthatja, mint a nagy láncokat. Ugyanakkor a miniszter szerint Lettországban nincs fizikai ellátási probléma. A vita egyelőre az árazásról szól, nem a hozzáférhetőségről.
Ismerős európai válasz az importált sokkra
Lettország nem egyedül lép. Ausztria március 18-án közölte, hogy szintén ideiglenes üzemanyag-adócsökkentést és a kiskereskedelmi árrések korlátozását vezeti be, miközben a Reuters több országból is példákat gyűjtött arra, hogyan próbálják adókkal, támogatásokkal vagy piaci beavatkozással tompítani az energiaköltségek ugrását. Riga megközelítése jól illeszkedik ebbe a szélesebb európai válságkezelési mintába. A kormányok időt nyernek, és azt próbálják elérni, hogy a globális sokk belföldön politikailag elviselhető tartományba kerüljön.
A lett terv erőssége a gyorsaság. A gyengesége kellemetlenebb és nyilvánvalóbb. Egyetlen adóintézkedés sem, bármilyen kifinomult is, tud érdemben mit kezdeni a világpiaci olajárral.
