Trump újra vámokkal sújtja a koreai autógyártókat
A Nobel-békedíjra hiába pályázó amerikai elnök ismét kedvenc diplomáciai fegyveréhez nyúlt: a vámhoz. Egy friss Truth Social-bejegyzésben 25 százalékos importvámot jelentett be a dél-koreai autókra, gyógyszerekre és faárukra, ami jelentős ugrás a korábban kialkudott 15 százalékhoz képest. Az indoklás szerint a koreai törvényhozók késlekednek egy „történelmi” kereskedelmi megállapodás ratifikálásával. Ez újabb emlékeztető arra, hogy a Fehér Ház jelenlegi lakója számára a nemzetközi egyezmények csak annyit érnek, mint a legutóbbi posztja.
Az irónia szinte tapintható. Tavaly nyáron még úgy tűnt, Washington és Szöul nagy alkut kötött: Dél-Korea 350 milliárd dolláros amerikai beruházást ígért, cserébe a vámokat 25 százalékról 15-re csökkentették volna. Mostanra ez a megállapodás annyit ér, mint a digitális tinta, amivel bejelentették. Trump elnök továbbra is meg van győződve arról, hogy a koreai törvényhozás szándékosan húzza az időt, ezért a diplomácia helyett inkább gazdasági bunkósbottal próbál érvényt szerezni akaratának. A dél-koreai kormány állítólag teljesen váratlanul érte a bejelentés, most kapkodva próbálja átküldeni a kereskedelmi minisztert Washingtonba tűzoltásra.
Hidegzuhany a Hyundai-nak és a Kia-nak
Az olyan óriásoknak, mint a Hyundai és a Kia, ez a hír igazi hidegzuhany. Ha a 25 százalékos vámot teljes egészében bevezetik, a koreai autók szinte egyik napról a másikra drágábbak lesznek az amerikai vagy európai konkurenseknél az USA piacán. Itt már nem csak az „Amerikában gyártott” termékek védelméről van szó; a vámok egyértelműen politikai nyomásgyakorlás eszközei lettek. Az átlagos amerikai vásárló számára a következmény kiszámítható: kevesebb választék és jóval magasabb árak a szalonokban.
Az „America First” újabb fejezetéhez érkeztünk, ahol a stabilitást ismét feláldozták a nagy tétű zsarolás oltárán. Dél-Korea most diplomáciai kötéltáncot jár, miközben egyre inkább úgy tűnik, hogy szövetségese fittyet hány a korábbi ígéretekre. A modern autóiparban ma már nem csak a mérnöki tudás vagy a gyártási hatékonyság dönt a siker sorsáról. Egyre inkább egy politikai rulettben dől el, ki marad talpon, ahol a tétek abszurd magasságokba emelkedtek.
