Nissan Gravite: Hét ülés, nulla illúzió
A Nissan régóta egyensúlyoz a racionális és a felejthető között. Az új, hétüléses Gravite SUV sem próbál kitörni ebből a képből, sőt, még mélyebbre nyomja azt az aszfaltba. Ez az autó azoknak szól, akik a köbmétereket és az ülés/forint arányt számolják, nem pedig a kanyarodási élményt vagy a műszerfal erezetét.
A Gravite-tel a Nissan elsősorban olyan feltörekvő piacokat céloz, ahol a nagy család fontosabb, mint a gyorsulás élvezete. Itt a praktikum győz, az érzelem pedig kint várakozik.
Költséghatékonyság mindenek felett
A motorháztető alatt nyoma sincs űrkorszakos ambíciónak. Helyette olyan technikát találunk, amely egy egyszerűbb korszakot idéz, amikor az üzemanyag-befecskendezés még újdonságnak számított. Az autó a Renault-Nissan szövetség CMF A+ platformjára épül, ugyanarra, amely a Renault Triber és a Nissan Magnite alapját is adja – ez már önmagában sokat elárul a koncepcióról.
A CMF A+ receptje a költségkontroll iskolapéldája: a hosszt négy méter alatt tartják, a tengelytávot megnyújtják a maximális helykihasználásért, bevált alkatrészeket használnak, és az autót úgy tervezik, hogy ott is túlélje, ahol az aszfalt inkább csak javaslat, mint valóság.
A Gravite hossza nagyjából 3987 mm, tengelytávja viszont 2636 mm, hogy elférjen a három üléssor. Saját tömege 1000 kg alatt marad, ami nem véletlen: ez az egyetlen ok, amiért a motor egyáltalán bírja a terhelést.
A számok, amik számítanak
A hajtásról egy 1,0 literes, háromhengeres, szívó benzinmotor gondoskodik, belső kódja B4D. Teljesítménye 71 lóerő (53 kW) 6250-es fordulaton, csúcsnyomatéka 96 Nm 3400 és 3600 fordulat között.
Papíron ez elégnek tűnik. Hét emberrel a fedélzeten azonban a gyorsulás inkább kontinensek vándorlására emlékeztet, mintsem autózásra. A vezető és a váltó között folyamatos, szoros kapcsolat alakul ki.
A vásárlók ötfokozatú kézi vagy ötfokozatú automatizált kézi váltó (EZ Shift) közül választhatnak. Egyik sem ígér izgalmakat, mindkettő olcsó fenntartást és egyszerű szervizelhetőséget kínál.
Első a hely, minden más másodlagos
A fő attrakció egyszerű: három üléssor, hét ülés. A csavar: a harmadik sor inkább gyerekeknek vagy hajlékony felnőtteknek való.
A hasmagasság elég nagy ahhoz, hogy padkákon és rossz utakon is gond nélkül átkeljen. Belül kemény műanyagok és strapabíró szövetek uralkodnak. A beltér túlél egy óvodás kirándulást, de dizájndíjat nem fog nyerni. A látvány nagyjából egy betonfaléval vetekszik.
A Nissan nem azért építette a Gravite-ot, hogy zsűriket elbűvöljön, hanem hogy táblázatokat töltsön ki. Ázsiában és más fejlődő régiókban továbbra is stabil a kereslet az olcsó, tágas autók iránt. Ha a Mitsubishi és a Suzuki is hasonló dobozokat kínál, a Nissan sem maradhat ki a versenyből.
Miért nem jön Európába?
A stratégia a könyörtelen költségoptimalizálásra épül. A meglévő alkatrészek viszik a prímet, drága vezetéstámogató rendszerek csak akkor kerülnek be, ha a helyi szabályozás megköveteli. A szervizelhetőség fontosabb, mint a digitális csinnadratta.
Ez az irányvonal ütközik az EU szigorú biztonsági előírásaival, amelyek miatt a típusengedélyezés bonyolult vagy túl drága lenne. Az észak-európai vevők fűtött üléseket, menetstabilizálót és elektronikus segédeket várnak, nem csak egy tetőt és négy ajtót.
Európában a legközelebbi alternatíva a Dacia Jogger, amely hasonló elven kínál hétüléses, megfizethető közlekedést, de az EU-s szabályoknak megfelelően, jóval korszerűbb csomagolásban.
Őszinte, de nem inspiráló
A fizika és a gazdaságosság ritkán köt kompromisszumot. Az alacsony árnak mindig ára van. A Nissan Gravite esetében ez az ár az érzelem és a technológiai kifinomultság hiánya.
Ez egy őszinte gép azoknak, akiknek a hely mindenek felett áll. Akik motorról vagy gyaloglásról váltanak, talán még luxusnak is érzik majd. Mindenki másnak pontosan az marad, aminek tervezték: egy eszköz.
