Az elektromos autók akkumulátora túléli a kasztnit

A tanulmány szerint az akkumulátor nemhogy nem gyenge láncszem, hanem sokszor a legstrapabíróbb alkatrész az egész autóban. A kutatás középpontjában az úgynevezett State of Health (SoH) áll, ami azt mutatja meg, mennyi kapacitása maradt az akkunak az újkori értékhez képest. A gyártók általában nyolc év után 70 százalékos kapacitást garantálnak, de a valóság ennél jóval rózsásabb.

A vizsgált autók átlagosan 95,15 százalékos eredeti kapacitást őriztek meg. Vagyis a gyors akkuromlástól való félelem inkább pszichológiai, mint műszaki kérdés. Még a nyolc-tizenkét éves példányok is 85 százalék körüli SoH-t mutattak, a legrosszabbak is 82 százalék felett maradtak. A négy-öt éves autók akkumulátorai gyakorlatilag újszerűek: átlagosan 93,53 százalékos kapacitással működnek.

Jön a futásteljesítmény-paradoxon. Azok az autók, amelyek több mint 160 000 kilométert futottak, gyakran 88 és 95 százalék közötti akku-egészséget mutattak. A rendszeres használat és az ésszerű töltési szokások többet érnek a lítiumionos akkuknak, mint a hosszú tétlenség.

Az SoH két fő paraméterből áll, amelyeket az akkumulátor menedzsment rendszere figyel. Az egyik a kapacitásvesztés: ha egy új akku 75 kWh-t tudott, de most már csak 60-at, akkor a SoH 80 százalék. A másik a belső ellenállás, ami főleg dinamikus vezetésnél számít. Az idő múlásával a cellákban zajló kémiai folyamatok növelik az ellenállást, ami több hőt és kevesebb áramot jelent gyorsításkor. Ha az ellenállás megduplázódik, a SoH hirtelen zuhanhat, még ha a névleges kapacitás jónak is tűnik.

A fő szám tehát csak a történet egyik fele. Az igazi akkuállapot a tárolóképesség és a teljesítményleadás kombinációja.

A futásteljesítmény már nem minden. Oliver Phillpott, a Generational vezérigazgatója szerint stratégiai váltás jön a használt autók értékelésében. Már nem a kilométeróra állása a legfontosabb. Egy hároméves, 150 000 kilométert futott flottás autó akkuja egészségesebb lehet, mint egy hatéves, 30 000 kilométeres hétvégi autóé, amely sokat állt lemerülve.

Ez az új felismerés átalakítja a használt villanyautók piacát. A biztosítók, lízingcégek és kereskedők nem nézhetnek többé csak az órára. Az akku-diagnosztika lesz az új valuta. Az elektromos korszakban a SoH váltja le a futásteljesítményt, mint a legfontosabb számot.

És mit jelent ez Európának? Észak-Európában sokan félnek a hidegtől és az akkuromlástól, de a modern hőmenedzsment rendszerek hatékonyan védik a cellákat a fagytól és a túlmelegedéstől. A korai példák, mint a Nissan Leaf vagy az első Tesla Model S, már bizonyították a tartósságot: sok tizenkét éves autó még mindig 85 százalék körüli kapacitást tud. Az újabb, folyadékhűtéses és fejlettebb szoftverrel szerelt modellek még jobban teljesítenek majd.

A vevők számára ez új helyzetet teremt. Használt villanyautót venni már nem lottó, ha az akkuállapotot rendesen ellenőrzik. És van egy kis irónia is: ahol télen sózzák az utakat, ott könnyen lehet, hogy az akkumulátor túléli a kasztnit. Az elektromos autók igazi gyenge pontja nem a kémia, hanem a korrózió lehet.