Az európai autóvásárló már nem erkölcsi példakép

A felmérés szerint az átlagos európai autóvásárló ma már szinte bármiről lemondana – legyen szó hosszabb garanciáról vagy fejlett biztonsági rendszerekről – csak hogy olcsóbban jusson új autóhoz. Ez már nem tűnik átmeneti piaci ingadozásnak, inkább szerkezeti átalakulásnak látszik. A pénzügyi aggodalom felülírja a magasztos elveket.

A kutatást az Observatoire Cetelem, a BNP Paribas Personal Finance része végezte, 15 774 válaszadóval 13 európai országban, valamint Törökországban, Kínában, Japánban és az Egyesült Államokban. Az adatgyűjtés online paneleken keresztül zajlott, olyan partnerekkel, mint a Harris Interactive. A vizsgálat széleskörű, az üzenet egyértelmű.

Lázadás a szabályozás ellen

Miközben Brüsszel tovább szigorítja a kibocsátási és biztonsági előírásokat, az európaiak 72 százaléka inkább az ellenkezőjét szeretné, ha ezzel elkerülhető lenne az áremelkedés. Egyszerűen fogalmazva: sokan kevesebb légzsákkal vagy szennyezőbb motorral is beérnék, ha az autó ára így csökkenne.

Lengyelországban és Portugáliában a lazább szabályozás támogatottsága közel 80 százalékos.

Ez kényelmetlen ellentmondást szül. Európa tisztább, biztonságosabb autókat akar, miközben a fogyasztók egyre inkább az elérhetőséget helyezik előtérbe az elvek helyett.

Kiszervezés, kevesebb modell, vékonyabb haszonkulcs

A spórolási vágy tovább terjed.

A válaszadók 56 százaléka támogatná a gyártás kiszervezését Európán kívülre, olcsóbb országokba, még akkor is, ha ez társadalmi vagy környezeti károkat okozhat.

További 76 százalék elfogadná, ha jelentősen csökkenne a választható modellek száma, amennyiben ez mérsékli a gyártási költségeket és a végső árat. A választék, amely korábban az európai piac védjegye volt, hirtelen feleslegesnek tűnik.

Közben 75 százalék szerint az autógyártóknak a lehető legkisebbre kellene csökkenteniük a haszonkulcsukat, függetlenül a hosszú távú gazdasági következményektől. Népszerű, de nem túl reális elvárás.

A hangulat világos: bármi áron maradjon alacsony az ár.

Állami támogatás – de kinek?

A kutatás az állami beavatkozás megítélésében is megosztottságot mutat. Spanyolországban a válaszadók 84 százaléka vár el közvetlen vásárlási támogatást az államtól, ami tíz százalékponttal magasabb az európai átlagnál. A német nyelvű országokban és Hollandiában viszont csak 67 százalék körül van ez az arány.

Itt stratégiai különbség is megfigyelhető. Dél-Európa egyes részein az autó már nem pusztán magánbefektetés, hanem társadalmi jószág, amelynek elérhetőségét az államnak is biztosítania kellene.

A lelkesedés viszont csökken, ha a támogatás nem a vásárlókat, hanem a gyártókat célozza. Az európaiak mindössze 57 százaléka tartja elfogadhatónak a gyárak támogatását. A választók inkább a saját autójukhoz kérnek segítséget, nem a gyártósorhoz.

A használt autók valósága

Ha az új autók ára túl gyorsan emelkedik, a vásárlók ritkán váltanak zöldebb alternatívára. Inkább megtartják régi autójukat, vagy keletebbre néznek olcsóbb megoldásért.

Európa-szerte a válaszadók 66 százaléka támogatja, hogy a használt vagy felújított autók előnyt élvezzenek az újakkal szemben. Azokban az országokban, ahol már most is öreg a járműpark, ez inkább kényszer, mint ideológia.

A piac rendkívül érzékennyé vált az autóadókra, kibocsátási díjakra és szabályozási költségekre. Minden újabb előírás azonnal megjelenik a szalonárakban, amit a vásárlók is érzékelnek.

Nem lehet mindent egyszerre

A kellemetlen igazság nyilvánvaló: egy autó nem lehet egyszerre csúcstechnológiás, ultrabiztonságos, zéró kibocsátású és olcsó. A fizika és a gazdaság határt szab.

Az európai fogyasztók úgy tűnik, döntöttek. Az elérhetőséget választják, még ha ez azt is jelenti, hogy egy régebbi, kevésbé hatékony autóban ülnek, amely baleset esetén inkább reményt, mint garanciát nyújt.

A döntéshozók és a gyártók számára ez kijózanító üzenet: az erkölcsi fölénynek ára van, amit most sokan nem hajlandók megfizetni.