Szivacsos eszközzel felezi meg a tesztpálya téli szárítási idejét a Toyota
Két méter széles szivacsos eszközt használ a Toyota a japán Higashi-Fuji műszaki központban, hogy eső után hamarabb folytathassa a fékezési teszteket. A gyártó szerint a pálya téli szárítási ideje mintegy négy óráról kettőre csökkent, ami évente hozzávetőleg 91 munkaóra megtakarítását jelenti.
A száraz pálya a tesztfeltételek része
A Toyota a Susonóban található Higashi-Fuji műszaki központ harmadik egyenesében teszteli ütközésmegelőző rendszerét (Pre-Collision System, PCS). A mérőműszerekkel felszerelt autók kormányzását, gázadását és fékezését precíziós rendszerek vezérlik, így különböző helyzetek szimulálhatók. Az itt bemutatott tesztekhez száraz útburkolatra van szükség, ezért eső után a csapatnak meg kell várnia, amíg a pálya ismét megfelelő állapotba kerül.
Ez nem jelenti azt, hogy a Toyota ne tesztelné a PCS-t nedves úton: a gyártó különbséget tesz a nedves úton végzett és a száraz burkolatot igénylő tesztek között. A szivacsos eszköz kifejezetten az utóbbiak előtti várakozási idő csökkentésére szolgál.
A megoldás nem új. A Toyota korábbi beszámolója szerint a fejlesztés 2023 októberében kezdődött, és az eszközt 2024 márciusának végére már használatba vették.
Felhasználás: száraz pályát igénylő PCS-tesztek a Toyota japán Higashi-Fuji műszaki központjában.
A szivacsos eszköz körülbelül két méter széles, alumínium víztartályának űrtartalma mintegy 320 liter.
Kanyarodáskor egy bowdenes mechanizmus külön elektromos működtetőegység nélkül emeli el a szivacsot az útburkolattól.
A Toyota szerint a téli szárítási idő mintegy négy óráról kettőre csökkent.
A gyártó becslése szerint a megoldással évente hozzávetőleg 91 munkaóra takarítható meg.
Két méter szivacs és egy 320 literes víztartály
Az ötlet akkor született, amikor Kazutoshi Takeda, a tesztcsapat tanácsadója a televízióban látta, hogyan távolítják el eső után a vizet egy baseballpályáról. A Toyota munkatársai a helyszínen rendelkezésre álló anyagokból kis méretű prototípust építettek, és hét változat után jutottak el a végleges kialakításig.
A vizet egy körülbelül két méter széles szivacs gyűjti össze a pályáról. Egy acélalkatrész kipréseli a vizet a szivacsból, majd azt egy mintegy 320 literes alumíniumtartályba vezetik.
A fejlesztés egyik kihívása az volt, hogy megakadályozzák a szivacs kopását kanyarodás közben. A megoldást egy karakuri mechanizmus jelentette: egy bowden, amely a jármű kanyarodásakor megfeszül, és elemeli a szivacsot az aszfalttól. Az emeléshez nincs szükség külön motorra vagy elektromos alkatrészekre.
Az elektromos emelőszerkezet hiánya ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a szárítás ne igényelne energiát, az eszközt ugyanis egy autó vontatja.
Nem a leggyorsabb módszert választották
A fejlesztők az útburkolat fűtését, a víz elszívását, légfúvók használatát és az ablaktörlőhöz hasonló elven működő megoldásokat is mérlegelték. A Toyota saját tesztjein az elszívás távolította el a leggyorsabban a vizet, de a gyártó úgy ítélte meg, hogy a kis méretű prototípus felnagyítása a szükséges pályahossz lefedéséhez túl drága lett volna. A szivacsos megoldás mellett szólt, hogy házon belül is ki tudták fejleszteni és meg tudták építeni. A Toyota nem tette közzé az összehasonlított eszközök teljesítményadatait és a tesztprotokollt.
A Toyota szerint a pálya téli szárítása a korábbi mintegy négy óra helyett két órát vesz igénybe. Nyáron az eszközzel egy–másfél óra szükséges hozzá. A pályát három csapat használja, a gyártó pedig hozzávetőleg 91 órára teszi az éves munkaidő-megtakarítást.
Ezek az eredmények a Toyota saját munkaszervezési körülményeit tükrözik, nem pedig egy független hatékonysági vizsgálat megállapításai. Nem tették közzé a szárított terület nagyságát, a vízréteg vastagságát, az összehasonlítható időjárási körülményeket, valamint a 91 órás adat alapjául szolgáló számítást. Ezekből az adatokból ezért nem ítélhető meg az eszköz költséghatékonysága vagy más tesztpályákon nyújtott teljesítménye.