A Toyotával közösen fejlesztett kormány vitába szállhat a vezetővel, és megindokolhatja a döntéseit
A Michigani Egyetem mérnökei a Toyotával együttműködve olyan kormányt fejlesztettek ki, amely felfújható párnákon keresztül kommunikál a vezetővel. A szokatlan kialakítás jelzi a vezetéstámogató rendszer által tervezett manővereket, a vezető pedig egyetérthet velük, vagy jelezheti, ha mást szeretne. Az első tesztek egyenletesebb vezetést, kevesebb fékezést, valamint a vezetők és az automatizált rendszer közötti kevesebb konfliktust mutattak.
A kormány, amely jelzi, mit készül tenni
A Michigani Egyetem és a Toyota Research Institute közös fejlesztésű kormányán két érintésérzékeny terület található, az óra számlapján a tíz és két órának megfelelő helyen.
Amikor a részben automatizált vezetési rendszer balra készül kanyarodni, a kormány bal oldalán lévő légkamrák felfúvódnak. Így a vezető a kezével már a manőver megkezdése előtt érzékeli a rendszer szándékát.
Ha a vezető nem ért egyet a döntéssel, összenyomhatja a felfújt légkamrákat. Ezzel jelzi a rendszernek, hogy más útvonalat szeretne választani. Ha az automatizált rendszer az eredeti manővert biztonságosabbnak tartja, a légkamrák pulzálni kezdenek, így jelzik a vezetőnek, hogy a rendszer továbbra is azt részesíti előnyben. Ugyanez a megoldás akadályokra is figyelmeztethet.
A hagyományos, rezgéssel figyelmeztető kormányokkal ellentétben ez a rendszer nem csupán figyelmeztet: kétirányú kommunikációt tesz lehetővé a vezető és az elektronika között.
A Michigani Egyetem október 1-jén közzétett tanulmánya szerint ez a kommunikáció segít csökkenteni azoknak a helyzeteknek a számát, amikor a vezető és az automatizált kormányzási rendszer egy időben, eltérő irányba próbálja kormányozni az autót.
A tesztek jobb együttműködést mutattak
A kutatók vezetési szimulátorban tesztelték a prototípust: a résztvevőknek különféle kanyarokat kellett bevenniük, és váratlanul felbukkanó akadályokra kellett reagálniuk.
A hagyományos figyelmeztető rendszerekkel összehasonlítva a vezetők pontosabb nyomvonalon haladtak, kevesebbet fékeztek, és ritkábban avatkoztak be az automatizált rendszer működésébe. A vezetést emellett kevésbé megterhelőnek és stresszesnek értékelték.
Különösen érdekesnek bizonyult a bizalomra gyakorolt hatás. Amikor az automatizált rendszer hibázott, a kétirányú kommunikáció segített gyorsabban helyreállítani a vezető bizalmát. A kutatók ugyanakkor az ellenkező irányú kockázatot is megfigyelték: a sikeres együttműködés miatt egyes résztvevők túlságosan megbíztak az elektronikában.
Ez fontos gyenge pont, hiszen egy vezetéstámogató rendszer attól még nem válik tévedhetetlenné, hogy jobban tudja közölni a szándékait.
Bekerülhetnek-e a felfújható párnákkal ellátott kormányok a sorozatgyártású autókba?
A megoldás egyelőre csak kutatási prototípusként létezik. A kutatócsoport az US12227190B2 számú amerikai szabadalommal védette le a technológiát, és partnereket keres a továbbfejlesztéséhez.
Az európai autópiacon egy ilyen megoldás elsősorban a 2-es szintű vezetéstámogató rendszereket egészíthetné ki, amelyek az adaptív sebességtartó automatát aktív sávtartással kombinálják. Ezeknél a rendszereknél a vezetőnek továbbra is folyamatosan figyelnie kell, és készen kell állnia az irányítás átvételére.
A gyakorlati alkalmazáshoz azonban alaposabb tesztelésre lesz szükség. A mérnököknek bizonyítaniuk kell, hogy a légkamrák valós forgalomban, kesztyűt viselő vezetőknél és különböző kormányfogások mellett is megbízhatóan működnek. A kiegészítő mechanizmus emellett nem zavarhatja a légzsák működését vagy a kormány szokásos használatát.
Az autóipar évek óta azon dolgozik, hogy okosabbá tegye a vezetéstámogató rendszereket. A michigani kutatók más oldalról közelítik meg a problémát: néha nem intelligensebb automatizálásra, hanem az ember és a gép közötti jobb kommunikációra van szükség.
