MotoGP-motor győzött egy Forma–1-es autó ellen a jégen
A Red Bull rendhagyó versenyt rendezett egy befagyott tavon az Egyesült Államokban, Wisconsin államban: egy Forma–1-es autó, egy MotoGP-motor, egy raliautó, egy verseny-pickup és egy motoros szán mérte össze erejét. A KTM RC16-ossal induló Dani Pedrosa győzött, a korábbi Forma–1-es pilóta, Patrick Friesacher második lett. A verseny megmutatta, hogy a jégen az eredmény nemcsak a motorteljesítményen, hanem mindenekelőtt a gumik tapadásán, a jármű tömegén és a versenyző tudásán múlik.
Öt versenygép, −17 °C-os hideg
A The Ultimate Winter Race elnevezésű versenyt a wisconsini Eagle River egyik befagyott taván rendezték, ahol a levegő hőmérséklete −17 °C-ig süllyedt.
A résztvevők – miközben kötelességtudóan kortyolgatták az energiaitalokat – Patrick Friesacher voltak a Red Bull világbajnoki címet nyert Forma–1-es autójával, Dani Pedrosa egy KTM RC16 MotoGP-motorral, Scott Speed egy Subaru WRX raliautóval, Gunnar Sterne egy Ski-Doo motoros szánnal és Andrew Carlson egy Pro 4 verseny-pickuppal.
Valamennyi jármű a jeges körülményekhez igazított gumiabroncsokat kapott, emellett módosították a futómű és a hajtáslánc beállításait.
Az esélyek kiegyenlítésére a szervezők különböző hosszúságú útvonalakat jelöltek ki. A motoros szánnak például a leghosszabb kört kellett teljesítenie, míg a Forma–1-es autó és a motor rövidebb útvonalon haladhatott.
Több mint 500 fémszeget kapott Pedrosa KTM-je
A MotoGP-motor igényelte a legnagyobb átalakítást, mivel abroncsait és futóművét alapvetően száraz aszfaltra tervezték.
Pedrosa KTM RC16-osának első abroncsába 207, a hátsóba 300 fémszeget szereltek. A mérnökök csökkentették a rugóutat, a karbon féktárcsákat acéltárcsákra cserélték, és a hideghez igazították a motorvezérlést.
A módosítások tapadást biztosítottak olyan körülmények között, amelyekben a hagyományos pályaversenyzésre szánt gumik gyakorlatilag használhatatlanok lettek volna.
A Forma–1-es autó is speciális szöges gumikat kapott, és módosították a hasmagasságát. Friesacher elmondása szerint a legnagyobb nehézséget az alulkormányzottság és a kanyarokból kifelé jelentkező tapadáshiány okozta.
A könnyű motorkerékpár legyőzte erősebb riválisait
A Forma–1-es autó nagyon jó tempót mutatott az előfutamokban, a döntőben azonban Pedrosa ki tudta használni a KTM kis tömegét és jobb manőverezhetőségét a pálya szűk szakaszain.
A spanyol versenyző a rajtnál az élre állt, és a célig megtartotta vezető helyét. Friesacher másodikként ért célba.
Pedrosa szerint a rajt bizonyult döntőnek. A korán megszerzett előny lehetővé tette, hogy óvatosabban motorozzon át a nehezebb kanyarokon.
A motoros szán a jégen otthonos terepen mozgott, de a hosszabb útvonal ellensúlyozta műszaki előnyét.
Az eredmény azonban nem bizonyítja, hogy egy MotoGP-motor általában gyorsabb a jégen, mint egy Forma–1-es autó. Az eltérő pályahosszak, abroncsok és járműmódosítások miatt a verseny elsősorban technikai bemutató volt.
A tapadás fontosabbnak bizonyult az erőnél
A Forma–1-es autók kanyarsebességében nagy szerepet játszik az aerodinamikai leszorítóerő, de kisebb sebességnél és csúszós felületen korlátozottabb a hatása.
Jégen a gumik fémszegei által biztosított mechanikai tapadás válik döntővé. A nagy teljesítmény akár hátrányt is jelenthet, ha a kerekek nem tudják átvinni a nyomatékot a felületre.
A szöges gumikkal zajló jégversenyzés nem szokatlan az autó-motorsportban, egy MotoGP-motor és egy Forma–1-es autó párharca azonban ritka látványosság.
A Red Bull kísérlete világosan megmutatta, mennyire eltérően viselkednek a versenygépek olyan körülmények között, amelyekre eredetileg nem tervezték őket.
